Josef Kirschner A Manipuláció Művészete
S azóta minden esztend ő nek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ő sszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel kés ő bben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztend ő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lév ő jó miatt a bennük lév ő rosszat. Wass Albert -Most, hogy közeledik a karácsony, az egyik legszebb, legszentebb ünnepünk szerte a világon, érdemes volna mindenkinek, mindnyájunknak elgondolkodnunk mit is jelent a szeretet ünnepe. Az ajándékozás, mint a szeretet megnyilvánulása, nem az ajándékok nagyságának és értékének függvénye.
A Szeretet soha el nem múlik. A Szeretetnek hangja van, ha lekapcsolod a tvt, rádiót. A Szeretetnek illata van, ha ételed fölé hajolsz. A Szeretetnek színe van, ha Látsz, nemcsak nézel, a Szeretetnek íze van, ha nyelved bimbójain forgatod. A Szeretetet láthatod, ha tükrödbe nézel. A Szeretet Benned van, a Szeretet Minden Emberben van. A Szeretet Te Magad Vagy. dr. Mátyás István Magányosan karácsonykor... A karácsony a szeretet ünnepe, az együttlété, a családé. De sokan egyedül vannak, ismerősök, rokonok nagyon messze laknak, vagy már esetleg nem is élnek. Karácsony közeledtével feltörnek az emberben a régi emlékek, gyerekkori ünnepek, ajándékhalmok a fa alatt, mézes sütemény illata, az együttlét boldogsága. Eszünkbe jutnak szeretteink, halottaink, akik már nem lehetnek velünk. Ezernyi és egy oka lehet annak, ha valaki magányos karácsonykor. Még ha csak a szívében, akkor is. Lehet az haláleset, vagy egy komolyabb viszály, esetleg a körülmények szerencsétlen egybeesése, a lényeg ugyanaz: karácsonykor mindig nehezebb.
Preambulum Ülök kis Balaton-fölvidéki házam befűtött szobájában, s bámulom a messzi fagyot. Rianástól még nem dörög a Balaton, de ma havazott, fehér prémgallért visel a táj. Egy testes vöröset nyitottam az imént, ráérek, hadd lélegezzen még. Majd szürcsölöm, ahogy az évek apasztják a hátralevő időt: komótosan, ám rendületlenül. Itt vagyunk. Itt hagyják ünnepelni a karácsonyt. Annak, ami. Nem volt ez itt mindig így, és túlnézve az Óperencián (vagy akár csak ober Enns! ) most sem evidencia, hogy kinek a születése emeli fel lelkünket. Keresztényüldözésekről hallani, nyitom a tévét, csukom az újságot, kibillent az idő. O tempora, o mores! Ezredévek óta riadozunk e vasfogú fenevadtól, és a divattól, mit esztelen diktál. Pesti barátom, M., a minap telefonozott. Hogy a diákság lázong, a giccs vagy a mudi minősíthetetlenül minősít. Lehet. Mindennek biztosan van valami felsőbb értelme is, amit talán most még nem is láthatunk. Ahogy Betlehemben sem látták sokan, mekkora idők tanúi ők, azon a 2012 évvel ezelőtti éjszakán.
Karácsonyi Gondola (-tok) "Vele szeretnék találkozni, Az álommal nagy, bolond hitben S csak ennyit szólni: Isten, Isten S újból imádkozni. " (Ady Endre "Álmom az Isten" c. versb�l részlet) Amikor elkezdtem azon töprengeni, hogy mit is írhatnék szent Karácsony ünnepére léleknyitogató gondolatot, a legels�, ami eszembe jutott, vagy mondhatnám "egy gondolat bántott engemet" a fentebb idézett vers kezd� sora: "Vele szeretnék találkozni". Amikor ez a kis szösszenet készült, aznap Pesten jártam, s módomban állt megfigyelni az emberek rohanó életvitelét, f�leg most hogy az ünnepek közelednek, és feltettem magamnak és most minden olvasónak a kérdést: Kivel is akarunk mi most 2008 Karácsonyán találkozni? Persze a templomban, vagy a hittan órákon, munkahelyen, meg néha odahaza megemlítjük, hogy a mi értünk megszületett "kis jézuskával", de a következ� pillanatban már azon jár az eszünk: mit is adjunk ennek és ennek a személynek karácsonyra?, hogyan készüljünk el� a karácsony esti lakomára?, hogy mi mindent be kell szerezni!
"S jutott eszembe számtalan szebbnél szebb gondolat…" A karácsonyról írni lelkészként nem egyszerű feladat. Ezerszer elmondott részletek, kívülről és belülről ismert ige, csontig lerágott történet. Istálló, jászolbölcső, csillag, pásztorok, napkeleti bölcsek/királyok, arany, tömjén, mirha, angyalok, égi szózat… Karácsonyi bevásárlás, jajmitvegyekajándékba, bejgli, karácsonyfa, gyertya, csillagszóró, Reszkessetek betörők, sütés-főzés, szaloncukor, fadíszítés… Bibliai és világi kellékek kavalkádja – mindenkinek ismerős. Úgy adódott, hogy el kellett mennem egy adventi gyermekprogramra, ahol amolyan padlócirkáló méretű gyerekek néztek nagy szemekkel, és valamit mondanom kellett nekik a karácsonyról. 150 gyerkőc volt ott, ami még sokat próbált szónokokat is próbára tenne. Ahogy néztem őket, eszembe jutott Jézus néhány szava: "Ha olyanok nem lesztek, mint ezek a kisgyermekek…" Milyenek ők? Akik elhiszik, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. A hazugság és az igazság ugyanúgy eladható nekik. Ők még ártatlanok, a gondolataik formálhatók, és megfelelő módszerrel bármit el lehet ültetni beléjük.